Történetek, mesék, hiedelmek az önismeretben

• Te mit mesélsz magadról? Mi a Te történeted?
• Honnan indultál, milyen szabályokat kaptál a batyudba, milyen kalandokon mentél keresztül, hova érkeztél meg?
• Milyen mesével vagy történettel szimpatizálsz, melyik szereplővel azonosulsz?
• Milyen végkifejletet képzelsz el magadnak? Mi történhet egy hozzád hasonló karakterrel?
• Mit meséltek neked a szüleid és nagyszüleid a jó kislányokról, a rossz kislányokról, a szegény legényekről, a te karakteredről, jövődről, a pénzről, a sikerről, az élet végéről, a családról és a családi szabályokról?

Az életutunkon elképesztően fontos szerepe van az ezekhez hasonló kérdéseknek. Mindaz, amit otthonról hozunk és az a történet, ami a fejünkben él a saját sorsunkról, meghatározó - sőt, Eric Berne Sorskönyve szerint már 6 éves korunkban komplett sorskönyvvel rendelkezünk, szüleinknek, nagyszüleinknek köszönhetően, és nagyon-nagyon nehéz tudatosítani, megmásítani azt. A tranzakció analízis atyja szerint a világ összes létező története már megtörtént, az ókori görög mitológiában és a legrégebbi mesékben fellelhetők, és újra és újra ismétlődnek - ez annyira izgalmas és komplex téma, hogy én nem is erről szeretnék összefoglalót írni, hanem

hangsúlyozni, hogy milyen egyértelműen jelen vannak a magunkról mesélt (és a mások által mesélt) meséink a mindennapjainkban!

Mindannyian meséljük és továbbmeséljük a számunkra jól ismert sztorikat:

• Hogy a családban mindenki kövér / vagy épp mindenki bármennyit ehet, vékony marad.
• Hogy a férfiak szemetek / vagy hogy jó párkapcsolatban élni.
• Hogy a nők építhetnek karriert, továbbképződhetnek, élvezhetik a munkát / vagy hogy egy nőnek otthon a helye.
• Hogy élvezhetjük a szexet és szerethetjük a testünket / vagy hogy a jó és értékes lányok zárt lábbal élik az életet.

Ezek persze borzasztóan leegyszerűsített példák, mert a valóságban ezeket az "instrukciókat" sokkal színesebben kapjuk: anya azt mondja, hogy "Nálunk minden nő duci a családban és ez így rendben van!", amely üzenetet továbbszínez az érzelmi töltet: anya valóban boldog, vagy láthatóan szenved?

És mit mond az apa - szóban és tettekben? Az üzenet végleges verziója, amit a kislány meghall, nagyon sokféle lehet: lehet, hogy továbbviszi a túlsúlyt és nem akar ellene tenni, de lehet hogy továbbviszi és szenved tőle. Lehet, hogy tesz ellene és jól lesz, de lehet, hogy tesz ellene és a karcsúsága mellé más függőségeket hoz be az evés helyett.

Attól függ: mit láttunk, hallottunk, és mit fogadtunk el belőle. 

Felnőttként dönthetünk úgy, hogy egy-egy rossz "szabályt" mégis kiiktatunk, vagy legalábbis csendesítünk - és "szabadságlevelet" adunk magunknak: 

lehetek..., 

akarhatok..., 

megtehetem..., 

szerethetem..., 

dönthetek... 

és a nem kell megtennem..., 

nem kell annak lennem stb. 

A szabadságlevelek így kezdődnek. (A boldog emberek több ilyet kaptak gyermekként, mint tiltást és kényszert.)

Edzőként, ha észreveszem, hogy valami fontos (egészséggel, alakformálással, étkezéssel kapcsolatos) sorskönyvi motívummal van dolgunk, picit beszélgetünk róla, és igyekszem hogy a kliens maga mondja ki, maga adja aát saját magának a "szabadságlevelét": például hogy nem, nem kötelező anya duciságát cipelnem; nem az esti naaaagy vacsora mutatja a családi szeretetet; nem kell gyűlölnöm a testem és küzdenem vele - lehetünk barátok.

Coachként pedig kifejezetten nyomába eredünk az efféle kis belső hangoknak, amik megkeserítik az életünket, és (persze itt ez már komolyabb, hosszabb folyamat) helyette kimondani fontos valóságokat: lehet szeretni a testem, élvezni, hogy nő vagyok; megtehetem, hogy olyan munkát választok, amit élvezek; engedhetek megamnak időt a pihenésre; kimondhatom hogy anyának lenni néha nehéz és nem kell összeomlásig játszanom a cselédet és így tovább.

Nem kell és lehet.

Ezeket a kifejezéseket használva próbáld átalakítani a már tudatosított, hozott szabályokat, amik nem visznek előre. Ugye milyen felszabadító?! :) Ha pedig segítségre van szükséged, fordulj hozzám bizalommal.

Az írás teljesegészét elvashatod a Zárt Klubban az önimerti anyagok közt!

Fotó: Jirka Vaatainen grafikái