Viktor sztorija: -70 kg és új élet

Viktor sztoriját osztom ma meg Veletek, aki 70 kilótól szabadult meg - 3 év alatt. Azért írom le a bevezetőben a 3 évet, mert szeretném leszögezni, hogy nem egy "10 kilót 1 hónap alatt"-típusú kamusikersztorival jövök, hanem egy valódi, viszont tényleg sikeres és maradandó fogyás sztorijával. Csak akkor olvasd, ha hajlandó vagy a realitás talaján állni, és reális történettel inspirálódni!

VIKTOR BESZÁMOLÓJA: 70 KILÓT FOGYTAM 3 ÉV ALATT

"70kgt fogytam 3év alatt. Hosszú idő. Az időn túl tenni akarás kell, rengeteg. Nem vagyok abban biztos, hogy a kitartás jól fejezi ki azt, ami egy ilyen tervhez szükséges.
Mégpedig azért nem, mert a kitartásból következik, hogy ha már nem kell tovább bírni, mert elértük a célunkat, akkor visszatérhetünk a megszokott rutinunkhoz. Nálam nem erről volt szó.
Változtattam az életemen, a szokásaimon. Próbáltam kitartani diéták mellett, ideig óráig ment is. De amikor azt éreztem, hogy megvan, amit akartam megszűnt a kitartás, és visszatértem a jól megszokott életvitelemhez. Ilyen hozzáállással csak részsikerek érhetőek el, viszont annál több kudarc fogja követni a próbálkozásainkat. Ami egy idő után annyira elveszi a kedvünket, hogy többször már megpróbálni sem akarjuk.
Van egy dolog, ami nekem az élet minden területén eddig bevált. Ez pedig nem más, mint a tervek, célok kitűzése. Nem feltétlen kell nagy dolgokra gondolni. De nekem elengedhetetlen, hogy mindig legyen, 1-2. Mindig van egy közepes és hosszú távú tervem. Ezeket folyamatosan próbálom csiszolgatni, tökéletesíteni. A fogyás is ilyen volt. Elhatároztam, hogy annyi kudarc után most már tényleg megcsinálom.
Vékony akartam lenni. Azt akartam, hogy ne legyen kellemetlen azzal indítani minden egyes ruhavásárlást, hogy megkérdezzem az eladót, hogy merre találom a nagyméretű részleget. Vagy, hogy szorongás nélkül sétálhassak a strandon. És ezek még a legkevésbé kellemetlen, hátrányos részei annak, ha az ember túlsúlyos.
 
Ez lebegett a szemem előtt mindennap, amikor munkából hazaérve felültem a szobabiciklire. így nem kellett kitartani, csak nézni a mérleget és a tükröt. Sokkal könnyebb volt.

Hajlamosak vagyunk húzni az időt, különböző dátumokhoz kötni a dolgainkat. Majd holnap befizetem a csekket, jövő héten elmegyek fogorvoshoz, majd hétfőtől diétázom. Ismerős ugye?
Persze nekem is voltak holtpontjaim, amikor feladhattam volna, de nem tettem. Kell néhány hét, amíg alkalmazkodunk a változásokhoz, és az új szokások a mindennapi rutin részévé vállnak. Akkor vagyunk igazán szerencsések, ha a kezdeti lelkesedés kitart a rutinná válásig. Ha nem, na, akkor kell kitartani egy kicsit. Mert átfog billenni a dolog a kötelező rosszból, abba, hogy várni fogjuk, mikor tudunk már újra mozogni. Velem ez történt.

Onnantól kezdve, hogy kitűztük a célt magunk elé, és élvezzük, amit csinálunk nem lesz többé nyűg a mozgás. Jobban érezzük magunkat a bőrünkbe, jobb a kedvünk. Nem csak magunknak dobjuk fel a hétköznapokat, de azoknak az embereknek is, akik körbe vesznek. Család, barátok kollégák. Mert mi már élvezzük, amit csinálunk, és nem a heteket számolgatjuk, hogy meddig kell még kibírni. Ezt látva folyamatosan az érdeklődés középpontjába maradunk. Az emberek nagy része nem érti, hogy nem a szokásos panaszkodást hallják, hanem jó kedvvel mesélünk a folyamatról. A kollégáim a mai napig nem értik, hogy "tudom" betartani az étrendem, eljárni, edzeni rendszeresen és nem felszedni 1-2kg egy-egy ünnep alkalmával.

Azt gondolom, hogy az időnek nincs szerepe egy életmódváltásban, vagy egy fogyásban. Nincsenek sztenderd időintervallumok, amikbe bele kell férni, ez nem egy verseny. Legyünk türelmesek magunkkal, hisz mi tehetünk a kialakult helyzetről is. Ha egyedül vágunk, neki legyen egy kitűzött célunk és meg se álljunk, amíg oda nem értünk. Ha egy személyi edzőhöz fordulunk, akkor bízzuk rá magunkat, higgyünk neki és folytassuk a munkát a célig. Ne legyünk elégedetlenek, ha nem olyan ütemben fogyunk, mint azt gondoltuk. Valószínűleg spóroltam volna időt és rengeteg idegeskedéstől megóvtam volna magam, ha igénybe veszem egy szakember segítségét. Nem kellett volna, magamon kísérletezni mi válik be, vagy mi nem. Jó eséllyel kevesebb holtponton estem volna át, és könnyebben is vészeltem volna, át őket. Ennyi év rutinnal a hátam mögött még a mai napig is küzdök a megfelelő étrend összeállításával.

Szóval higgyünk magunknak, legyünk türelmesek és ne siettessünk semmit.

Sok sikert!

Viktor"