Túlsúly: kontroll-hiány vagy túlkontroll?

Te is azt gondolod a túlevőkről, túlsúlyosokról, hogy az állapotukért a kontroll, az önfegyelem hiánya felel? Nos, ez csak részben igaz. Ismerünk túlsúlyosokat, akik szétszórtak, nincs akaraterejük, az élet egyéb területein sem látszik, hogy kézben tartanák a dolgaikat. Azonban rengeteg esetben pont fordítva van! Például komoly karriereket futnak be amúgy elhízott emberek, összeszedetten koordinálják a családjukat, kifejezetten alaposak és rendezettek mondjuk költségvetésben.

Szóval mi a helyzet a túlsúly és a kontroll viszonyával?! 

Évek óta kutatom ezt a témát, mert nagyon izgalmasnak tartom. Úgy tudnám röviden összefoglalni:
a kontroll hiánya, néha meg a túlkontroll van összefüggésben a túlevéssel. 

1. Amikor nincs kontroll, csak szétszórtság és úgy érezzük, hogy az életünk nem halad, vagy nem arra, amerre szeretnénk, akkor az evés vagy túlevés érdekes szerepet az életünkben: az étkezés kapaszkodó lesz, az egyetlen, ami rendszert ad, és az élményt, hogy azt teszünk, amit akarunk. Ezt a tálca nagy adag kaját legalább kézben tartom. Az esti filmezést a nasival legalább várom. Azt legalább tudom, hogy ezt itt most mind megeszem. 

A szakirodalom ezt a struktúra hiányának nevezi, ami a túlevés egyik leggyakoribb melegágya. A rendszer (napirend, valahova tartozás, valamilyen életvitel, haladás valamerre) ugyanis olyan dolog, amire szükségünk van éppúgy, mint az evésre vagy alvásra. Szóval az egyik legkomolyabb teendő, hogy a rendszerességet, értelmes struktúra érzését kialakítsuk az életünkben és NE az evés pótolja ennek hiányát.

2. Amikor túlktrontroll van, nincs lehetőség kifújni a gőzt, elengedni a feszes tempót, szintén fordulhatunk az evéshez, ami ekkor a nyugalom szigetét jelenti. Rengeteg fontos pozícióban, felelősségteljes munkakörben dolgozó vendégem volt a fitneszben, akik egész nap felelősségteljes, kontrollált állapotban dolgoztak, beszéltek, ültek, álltak, és az esti olvasás közbeni nasizás volt az egyetlen "szabad terep", ahol nem kellett (vagy már nem tudott volna) feszesen viselkedni. 

Szóval az evés lehet egy szelep, amin kiengedjük a feszültséget, anyukaként is ismerhetjük a "mindenki lefeküdt, végre van 5 percem magamra" esti hangulatot - ami adott esetben lehet étkezés, sőt, zabálás is. Az étel ez esetben végre valahára a "bármit meg(t)ehetek" és "most lenyugszom kicsit" érzéseket adja.

Mi a megoldás? 

Természetesen az aranyközépút a kontroll témájában: mely területen mennyire kell, szükséges kézben tartani az ügyeket, hol lehet engedni, hol rendezettebbé válni? Illetve az evéshez fűződő érzelmek és szokások átnézése, helyretétele is fontos. 

Válaszd a Fitnesz & Coaching Koncepciót, és máris belekezdhetünk a folyamatba!

Hámori Blanka

edző, coach