Érzelmi evés - mit tegyünk ellene?

Egy bonyolult, mégis nagyon egyszerű téma, ami szervesen kapcsolódik a fitnesz, ám a személyi edzők nagy része nem foglalkozik vele: a táplálkozás számodra egy örömteli, hétköznapi dolog, vagy kapcsolódik hozzá valami plusz érzelem? Az evészavarosok és érzelmi evők diétája azért van kudarcra ítélve, mert az érzelmi reakciók és rögzült programok felülírják a tudást, az ismert alapszabályokat. Ezek sokszor nagyon régen hordozott programok: ha például egy kisbaba sírására a rendszeres válasz egyből egy cumisüvegnyi édes tej (akkor is, ha épp nem éhség miatt sírt, hanem mert mondjuk magányos), akkor felnőttként is hajlamos lesz édesség után nyúlni az illető, ha stressz éri vagy egyedül érzi magát.

Mégsem javaslom feltétlenül, hogy most kezdd el elemezni, kutatni az érzelmi evéseid hátterét, elég ha felismered őket a mindennapokban! Dr. Lukács Liza klinikai szakpszichológus, aki evés zavarosokra specializálódott, azt állítja, hogy különféle érzelmi hiányokra ("pszichológiai éhség") szoktunk evéssel reagálni - elég, ha felismered, hogy mikor NEM vagy igazán éhes, mikor reagálsz evéssel valami más megoldás helyett!

Ha már felismerjük ezeket a visszatérő szituációkat, akkor elgondolkodhatunk, hogyan léphetünk előre az ügyben: például milyen más megoldási technikákat alkalmazhatunk az érzelmi evészet helyett?

Ne feledd, hogy ha túl szerteágazónak vagy bonyolultnak érzed a problémakört, és nem tudsz egyedül megküzdeni vele, akkor a külső segítség jó jöhet! Az általam ajánlott szakemberek segíthetnek Neked, hogy elindíts egy komolyabb belső munkát!

E) FELADAT: Nézd át az alábbi kérdéseket, és válaszolj rájuk őszintén! Amennyiben úgy érzed, hogy a coaching gyakorlatok segítettetek / segítenek Neked az úton, heti 1x nyisd ki a X. számú mellékletet, a További coaching gyakorlatok című anyagot, és próbálj velük tovább haladni a fejlődés útján!

• Gondold át, hogy vannak olyan napszakok (például tipikusan az este) vagy olyan szituációk, mikor az étkezésed megnyugvásként szolgál? Milyen más tevékenységgel tudnád megteremteni azt a kis "nyugalom-szigetet", amit eddig a tálcányi étellel oldottál meg?
• Van-e olyan, hogy sivárnak, szürkének érzed az életed vagy a napod, és az étkezés valódi fénypontként jelenik meg? Önmagában nem baj, ha az ízek örömmel töltenek el! Ha viszont rendszeresen használod unalom-űzőként vagy inger-cunamiként a (nagy adag) evészetet, akkor van baj! Gondold át, hogy milyen ingerek hiányoznak az életedből, miért érzed jellegtelennek vagy céltalannak a napod? Elsősorban vedd észre, mikor lép fel ilyen szituáció, aztán gondolkodj, hogyan tudnál másként reagálni!
• Az intimitás, a fizikai és lelki érintések, és a (minőségi) szexualitás hiánya is sokszor vezet túlevéshez, így érdemes a párkapcsolati vonalon is elgondolkodni. Ha észrevetted, hogy ezeken a területeken van benned elégedetlenség, és ezzel kapcsolatos érzések és szituációk vezetnek az éhség nélküli evéshez, akkor ezen kell dolgoznod.
• A tágabb értelemben vett emberi kapcsolatokon is érdemes gondolkodni: például a kisgyerekes, nem dolgozó édesanyákra jellemző, hogy hosszú hónapokig, évekig nincs részük minőségi beszélgetésben, nevetésben, programban. Nem kapnak külső elismerést, szó szerint fulladoznak a magányban. Egyre jobban bezárkóznak, az evés már-már külön programnak felel meg, amit várnak, ami élményt okoz. Vajon rád is jellemző hasonló? A bezárkózás helyett mi lehetne a megoldás erre a problémára?
• Az identitásunk megtörése az egyik legkomolyabb krízis, amit számtalan dolog előidézhet: munkahely elvesztése, anyává válás, szakítás... Ki vagy Te, elégedett vagy-e azzal az élettel, amit élsz? A válasz sokaknál nem - és mily meglepő, ez az evés zavarosokra duplán igaz. A jövőkép hiánya, valamely szerepkör elvesztése, a rendezetlen napirend, a túl sokféle tennivaló, a céltalanság vagy értelmetlen munka mind egy közös probléma kör: a rendszer hiánya, a kilátástalanság mind érzelmi válságot okozhat. Ez nyilván egy komolyabb és összetettebb kérdéskör, ami sokféle választ tartogathat - de az biztos, hogy a megoldás nem az evés.