Érzelmi evés: mit csinálj helyette?!

Az már szuper előrelépés, ha észleltük, kimondtuk: hajlamosak vagyunk érzelmi alapon ételhez nyúlni - sőt, még jobb, ha eljutunk odáig, hogy azt is kimondjuk: ezen hajlandóak vagyunk változtatni! Már idáig eljutni sem egyszerű, de a java ezután jön: HOGYAN?!


Stressz-, unalom-, bánat-evés, jutalmazás, magány, ingerhiány...


Első lépésként jó definiálni, hogy mit érzünk, mely helyzetekben nyúlunk jellemzőbben a plusz kalóriákhoz. Vannak bizonyos észrevételek (pl. hogy ingerhiány esetén a nagyon intenzív ízekre vágyunk, magány esetén a jó sokáig tartó adag a mérvadó), de valójában egyéni, hogy ki mire és főképp miért "kattan rá". 

  • ingerhiány, unalom
  • magány, szeretet- és intimitás hiánya (testi-lelki értelemben)
  • elismerés, jutalom hiány
  • rendszer, struktúra hiánya
  • produktivitás, alkotás, teljesítmény-érzet hiánya

...ezek a leggyakrabban észlelt érzelmi hiányállapotok, amelyek bizony rengeteg embernél megjelennek. 

Vannak visszatérő mintázatok: 

Gyakori a kismamáknál az ingerek- és produktum hiánya, nincs kézzel fogható siker, társaság és "történés". 

A nagy túlsúllyal járó önbizalomhiány, kevesebb szex szintén vezethet nagyobb evészethez. 

Érdekes, hogy néha pont a túlzott kontroll, máskor pont a kontroll, a rendszer hiánya miatt kap az evés pluszszerepet, erről itt írtam. 

Definiáljuk, hogy milyen érzelmi állapotban jellemző ránk az érzelmi evés, mit érzünk, élünk át általa (pl. megnyugvást, izgalmat...?) és igyekezzünk monitorozni magunkat ezzel a helyzettel egy ideig. (Akár naplózzunk.)



Stressz-, unalom-, bánat-evés, jutalmazás, magány, ingerhiány...


Második lépésként megtehetjük, hogy az evés helyett másik megoldást keresünk - másik ingert / megnyugvást / örömforrást, stb. az érzelmi okoktól függően. 

Persze muszáj tisztázni, hogy néha a folyamat magától nagyon szépen elindul: pl. stresszlevezetésként és alakformálási célzattal a sportot iktatjuk be, de a teremben kielégülnek más érzelmi szükségleteink is: pl. az edzőnktől elismerést, a többi vendégtől nevetést és társaságot kapunk, az edzést pedig (a termelt boldogság hormonok miatt) önmagában jutalmazásként értelmezi az agy. 

Ettől függetlenül találjunk minél több örömforrást és egyéb megoldást, ami helyettesíti az evést. Coachingban mindig szép kis listát állítunk össze, íme néhány példa: 


HA MAGÁNYOSNAK ÉRZEM MAGAM, EVÉS HELYETT MEGTEHETEM HOGY...

  • felhívom az anyut
  • találkozom a barátnőmmel
  • elmegyek a közeli terembe
  • igent mondok egy randira
  • egy jó kis énidő programot találok ki
  • elmegyek coachingba:))

HA UNALMAT ÉRZEK, EVÉS HELYETT MEGTEHETEM HOGY...

  • elmegyek kirándulni
  • kiveszek egy könyvtári könyvet
  • elmegyek egy társaságba, ahova nem akartam
  • kipróbálok egy táncórát
  • írok egy kicsit

HA NYUGTALANSÁGOT ÉRZEK, EVÉS HELYETT MEGTEHETEM HOGY...

  • elmegyek egy jógaórára
  • meditálok
  • futni megyek
  • beszélgetek valakivel


Mindenkinek más megoldásai vannak, sőt, nem árt újakat tanulni. El kell azt is fogadni, hogy többségük nem olyan könnyen elérhető, mint a kaja, nem olyan könnyen bevethető pl. munkaidőben vagy este fáradtan... Ezért nem árt tudatosítani, hogy néha nem azonnal tudunk a bánatunkon könnyíteni, egyes eszközöket pl. stresszlevezető edzés a szenvics helyett csak a szitu után pár órával tudunk kivitelezni, de hosszabb távon érdemesebb ezekkel próbálkozni. (A késleltetés képessége amúgy is az érett ember ismérve.)


Te mivel oldod a feszültséget és milyen örömforrásaid vannak étel helyett? 

Hámori Blanka 

edző, coach