Schorbert Norbi szerint a "zsidók a holokauszt miatt kövérek" - erre a kijelentésre szeretnék Nektek szakmai szempontok alapján reagálni, hiszen az egyik témám pontosan az érzelmi illetve hozott/örökölt túlevés, hízékonyság jelensége. 

Norbi kijelentése elég leegyszerűsítve, de egy valós jelenségre utal. A fenti mondatot így tudnám picit szakmaibban, és a téma szenzitív mivoltát figyelembe véve fordítani: 

A felmenőik traumái, tapasztalatai, megoldási technikái bennünk élnek, pszichológiai és biológiai örökségként. 

A téma nagyon izgalmas, és habár a transzgenerációs és epigenetikus kutatások előszeretettel szólnak a holokauszt túlélőkről és leszármazottaikról, nemcsak őket, hanem mindannyiunk érint a tény, hogy a biológiánk és érzéseink, elménk hordozzák az őseink életeseményeit.

IGAZ VAGY SEM AMIT NORBI ÁLLÍT?

Igaz, kutatások igazolják, hogy a világháborúk alatt tartósan éhezők leszármazottai is (!) megváltozott anyagcserével rendelkeznek. 

Más kutatások az éhség központ megváltozott aktivitásáról szólnak: tény, hogy örökölhetünk egy olyan vonást, hogy az éhségközpont nem jelez időben, mikor tele vagyunk.

A zsírraktározás és az izommegtartás / fejlesztés képessége, és a fentiek is összefüggésben vannak azzal, hogy a felmenőink milyen krízis helyzettel kellett megküzdjenek.

(Egyébként nemcsak a túlsúly, hanem a kritikus vékonyság is lehet a trauma "öröksége".) 

Amikor valaki egy komolyan éhezést kell, hogy túléljen, akkor a szervezetében is, és érzelmi szinten is olyan változások jönnek létre, melyek a túlélését segítik elő. 

Például másképp raktároz, másképp dolgozza fel a cukrot, kikapcsolja az éhségközpontot (biológiai változások), vagy épp átkeretezi az ételhez, jóllakottsághoz, érzelmi biztonsághoz, túléléshez, élethez, segítséghez fűződő érzelmeket. 

A kérdés mindig az, hogy ami a felmenőinknek túlélési technika volt, az vajon nekünk segítség vagy hátrány-e? A koncentrációs táborban előny volt, ha az éhség központ nem "kikapcsolt", azonban 2021-ben, mikor tele van a hűtő, nem előnyös, ha nem tudjuk mikor ettünk eleget!

De mindez tényleg ÖRÖKLŐDIK???

Bizony!

Fogjuk látni a továbbiakban, hogy mindez nemcsak az éhezés vs. túlevés, elhízás témakörben, hanem minden életterületen felfedezhető jelenség (párválasztás, munka választás stb.) Azonban ha csak a táplálkozás témánál maradunk, akkor is elmondhatjuk, hogy mindez nemcsak a holokauszt túlélő zsidó leszármazottakat, hanem a térség (értsd Közép-Európa) szinte valamennyi lakosát érinti, akik a világháborúkat megélt felmenőkkel rendelkeznek. 

LÁSSUK SORBAN A 1. BIOLÓGIAI ÉS A 2. PSZICHOLÓGIAI OKOKAT!

1. BIOLÓGIA - EPIGENETIKA

Korábban úgy gondolták a kutatók, hogy az emberi génállomány olyan hosszan, lassan alakuló valami, hogy lehetetlenség 1-2 generáció alatt "változtatni" rajta, ezért az öröklött hízás jelenségét elutasították.

Az elmúlt 20 évben azonban történt valami: rengeteget fejlődött az epigenetika tudományága,  ami pontosan arról szól, hogy a felmenők által megélt krízisek, környezeti hatások milyen változásokat okoznak, molekulárisan igazolható alakulásokat, amik az utódok génkifejeződésében is megjelennek.

Mert ugyan a DNS egy fix, stabil szerkezet, amire egyébként az extrém körülmények sincsenek igazán hatással, azonban a DNS csak "egy alap kódot" jelent, és bizony a környezeti hatások, táplálkozás, traumák "hangosítják fel vagy halkítják le" ezeket a kódokat bennünk.

Ezt nevezik epigenetikai hatásnak. 

KÍSÉRLET: 

Egy érdekes kísérletben 2014-ben az atlantai Emory Egyetem kutatói cseresznyevirág-illatot permeteztek az egerek ketrecébe, akik hamar összekapcsolták az illatot a fájdalommal és félelemmel, ezért később pusztán az illat hatására produkálták a stressz tüneteket. Persze Pavlov kutyája is ezt csinálta (csengő-nyáladzás), tehát eddig semmi érdekesről nem beszélhetünk.

VISZONT!!
A kutatók észrevették, hogy ezeknek az egereknek az utódai 2. sőt 3. generációs is félt a cseresznyvirág-illattól!

Nemcsak az első generációs egérkéknek, hanem a leszármazottaknak is az agy szaglásért felelős régióiban szerkezeti átalakulás jött létre!

Magyarán az élmény (trauma) biokémiai üzenettéként hatásal voltak a szerkezetre, nemcsak az érintettek, hanem a az utódaik idegrendszérének működésére is hatással voltak. 

Az epigenetikus kutatások tehát igazolják azt, hogy a (valamilyen okból történő) túlevés vagy hízékonyság igenis örökölhető. 

2. PSZICHOLÓGIA - TRANSZEGENERÁCIÓS TRAUMÁK

Nemcsak a génjeinkben, hanem szokásainkban, érzéseink szintjén is továbbadjuk / kapjuk a korábbi generációk traumáit. 

SZTORI: 

Ez persze nem élesen elválasztható mindig a biológiától: ha az anyát megharapta egy kutya, és később félt a kutyáktól, meglehet, hogy egy kutya mellett elhaladva (még ha nem is beszél az élményről), de a gyorsabb pulzus, izzadás, megfeszült izmok jelzik a stresszt a kisgyereknek, akinek a kezét fogja. Amennyiben többször előfordul, a gyermek tudattalanul átveszi a jelzést: a kutya = stressz, és talán ő maga is tovább adja a reakciót.

Persze ennél direktebb módon is átadhatjuk a pszichológiai örökségünket: szavakkal, szokásokkal!

"Egyél meg mindent a tányérról! Ételt nem dobunk ki!" 

- mondja a nagymama, aki ismeri a valódi, tartós éhség fogalmát. Aztán 2021 a kisbabánk után az utolsó morzsáig elfogyasztjuk a félig meghagyott babapiskótákat, joghurtokat, és mire bölcsibe megy a pici már 10 kiló felesleg van rajtunk. 

"Minden férfi megbízhatatlan" 

- állítja a nagymama, aki megtapasztalta, hogy elhagyják, magára marad. Két generációval később nem értjük, miért okoz nehézséget a férfiakkal való együttműködés, bizalom kialakítása. 

"A szép bizonyítványért kapsz egy kocka csokoládét" 

- mondja az édesapa a háború idején, mikor a csoki elérhetetlen cikknek számított. És 2021-ben nem értjük, hogy egy átdolgozott nap után, miért a nagy tálca étel jelenti a jutalmat (vagy éppen stresszoldást vagy bármilyen más hiánypótlást.)

Ne feledjük, hogy ezek az üzenetek valahol valakinek a TÚLÉLÉST jelentették, éppúgy mint a biológiai ok-okozatnál néztük. Tehát akár tudatosan, akár nem tudatosan adja át a "tanácsot" az illető, nem rosszat akar! 

Nekünk kell megfejtenünk, valid-e még a tanács. 

Vagy egy láthatatlan, belső kényszerítő erőként megnehezíti az életünket?

UPDATE: a videóm megjelenése után többen megkerestek az érintett csoportból KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Volt aki arról számolt be, hogy testvére folyamatos túlsúllyal, ő gyerekkora óta "hízni nem tudással" küzd. 

MÉg több fitness és coaching >>>

FORRÁSOK:

Dr. Rachel Yehuda: Psychological Trauma, American Psychiatry Publishing, 1998

Dr. Bárdos Katalin: Az emlékezés ösvényein...., HVG Könyvek, 2021

Dr Lukács Liza - Az éhes lélek gyógyítása, Kulcslyuk Kiadó, 2015

Dr. Lukács Liza - Lenyelt vágyak, HVG Könyvek, 2017

Dr. Orvos Tóth Noémi - Örökölt sors, Kulcslyuk Kiadó, 2018

Dr. Tárnoki Ádám és mások: Ikerkutatás és epigenetika, Medicina Könyvkiadó, 2020