A túlevés csapdájában

A túlsúly hátterében legtöbb esetben a túlevés áll, vagyis hogy jóval több tápanyagot viszünk be a szervezetbe, mint amennyire valójában annak szüksége van. Ha csak naponta 200-300 kalóriával többet eszünk, mint amennyire szükségünk van, akkor elmondható, hogy egy hét alatt akár 2-3 nappal (!) többet ettünk, mint kellett volna.

A szervezet pedig ezt a többletet zsír formájában elraktározza a "rosszabb időkre" - ugyanis a szervezetünk így működik evolúciósan: nem figyeli a trendeket és a testideálokat, raktároz, mert túlélni akar.


A túlevők valójában érzelmi csapdában vannak


Valamilyen olyan érzelmi állapotban, amelyre nincs igazi megoldásuk, nincs eszközük rá, ezért mondjuk, hogy "csapda". A kiúttalanság érzését sok minden adhatja: lehetnek ezek napi problémák is (pl. egy konfliktus, vagy stressz a munkahelyen), de inkább "életszintű" megakadásokról tudunk beszélni, valamilyen nagyobb volumenű dologról: 

  • szeretet és intimitás, vagy szex hiányáról
  • inger hiányról
  • felelősségvállalás, kontroll hiányáról
  • produktivitás, hasznosság-érzés hiányáról
  • struktúra vagyis rendszer hiányáról
  • elismerés, visszajelzés hiányáról


Lehet, hogy úgy érzem: nem léptem meg egy szintet (pl. még mindig abban a lakásban lakom, ahol felnőttem, nem tartok ott ahol szeretnék), frusztrál, hogy képzetlen vagyok, nem tartok ott, ahol szeretnék, úgy érzem nincs kontrollom (vagy túl nagy kontroll van!!) az életem egyes területein, nincs senkivel intim, meghitt viszonyom, nem kapok visszajelzést a szerepeim hasznosságáról, teendőim eredményességéről, stb...

.. ezek mind-mind vezethetnek túlevéshez.


Függőség, mint az alkohol vagy a drog?!

Persze, léteznek evés-függők, ugyanúgy másik tudatállapotba visznek az ízek és kémiai anyagok, mint más szer esetén: nyugalmat vagy épp ingereket ad, kilépünk a stresszes-gondolkodós mókuskerékből, elűzi a sivárságot és unalmat... A baj ott kezdődik, akár csak más függőségek esetén, mikor

valódi megoldások helyett is ehhez nyúlunk, nem történik változás a lényegi problémában, sőt, újabb problémákat generálunk vele (egészségi és anyagi téren).

Sőt, az evés-függőség még álnokabb, hiszen 

  • ennek a függőségnek - a növekvő súlyon kívül - nincs szembetűnő jele (pl. nincs vörös szem, pirosas arcbőr, bódult állapot)
  • felismerés esetén sem is teljesen kiiktatható, hiszen táplálkozásban nem választhatjuk az absztinenciát,
  • könnyű az ételhez férni, sőt, kell, bár a túlevők tisztában vannak vele, mikor lőnek túl a célon, ezért nem szeretnek társaságban enni,
  • elmosódott a határ a "belefér vagy nem fér bele" kategóriák közt, hiszen az evés, mint mulatság, társas kapcsolódás, jutalom igenis jelen lehet az életünkben


Mi a megoldás?!

A megoldás első lépése nem a diéta, főleg nem a szigorú diéta, hanem a belső változás, az énkép változtatása, az életterületek rendezése, a hiány-állapot feltárása, és olyan sport tevékenység beiktatása, mely lehetőleg parallel a fentiekkel együttműködik. (Ha például a nőiesség megélésének területével van baj, akkor a tánc jobb megoldás, mint a birkózás beiktatása.) E kettő néha már önmagában képes megoldani azokat érzelmi csapdákat, amelyekben eddig őrlődtünk - vagyis a következő lépés, a táplálkozási szokások újrarendezése és diéta ötlete már a megfelelő, befogadó talajba tud érkezni. 


Fitnesz és coaching velem - válaszd a F&C koncepciót! 


Hámori Blanka

edző és coach